Ferences lelkületű biciklisták

Csíksomlyó - Mariazell

Szeretettel és imádságos lelkülettel köszöntünk kedves ide "zarándokló"!

A FerBiT 2012. augusztus 28-án indult el első biciklis-zarándoklatára a Mária-úton. 

Kiinduló állomásunk Csíksomlyóról volt. Végállomásunk Mariazell (szeptember 7-re tervezzük a megérkezést). Jóságos Atyánk segedelmével és a Szűzanya oltalma alatt gurulunk öten.

Aki zarándokol

Aki zarándokol, nem rohan
Aki zarándokol, nem menekül
Aki zarándokol, nem menetel
Aki zarándokol, nem túrázik
Aki zarándokol, nem kirándul
Aki zarándokol, nem sétál
Aki zarándokol, nem bóklászik

Aki rohan, azt az idő szorítja,
Aki zarándokol, azt az idő tágítja

Aki menekül, önmaga elől fut
Aki zarándokol, önmaga felé tart

Aki menetel, másokhoz igazodik
Aki zarándokol, saját ritmusára jár

Aki túrázik, teljesít
Aki zarándokol, teljessé lesz

Aki kirándul, kikapcsolódik
Aki zarándokol, bekapcsolódik

Aki sétál, nézelődik
Aki zarándokol, befelé figyel

Aki bóklászik, céltalan
Aki zarándokol, célra talál

Aki zarándokol, úton van.
Aki zarándokol, jó úton van.

 A biciklis-zarándoklatról képek az oldal alján találhatóak. Naponta frissítjük.


  Első napunkról: Csíksomlyó - Szováta (2012 augusztus 28., kedd)

Szeretettel köszöntünk mindnyájatokat Szovátáról.
A csíksomlyói Kegytemplom harangjai kedden reggel is szentmisére hívták a zarándokokat.
Mi is lelkesen léptük át a kegytemplom küszöbét, hisz a Jóisten áldását és a Szűzanya oltalmát kértük zarándok-útunkra. A szentmise végén a kegytemplom előtti téren Erik atya - a kegytemplom igazgatója - megáldott minket és a bicikliket. Egy kis emlék plakettet adott át nekünk, amely a csíksomlyói Szűz Máriát ábrázolja, hogy a zelli búcsúra (szeptember 8.) megérkezve adjuk át az ottani bencés apátnak.
Első biciklis-zarándok napunk jóságos Istenünk áldásával erőben és imádságos lelkületben "gurult".
Egy kisebb esésem volt (Bonaventura) Székelyudvarhelyen. Egy Dacia Logan-nal keveredtem össze ;-). Kisebb horzsolással megúsztam.
A közösségünk imádságos lelkületben és vidám hangulattal tér nyugovóra.
Hál'Istennek, hogy már megtapasztaltuk azt, ami egy zarándok útitársa: hogy a Jóisten szeretete és a Szűzanya oltalma az, ami a zarándok szívet vezeti/-vezérli.
Köszönjük mindazoknak, akik elkísértétek a FerBiT-et első biciklis-zarándokútjára.
Jó volt veletek tekerni.
Köszönjük imáitokat!

 Barátságommal és imáimmal: Bonaventura (továbbiakban: Boni;-) )

Megtett távolság: 100km; átlag sebesség: 18,8km/h; menetidő: 5:10h

 


  Második napunkról: Szováta - Szamosújvár (2012. augusztus 29., szerda)

Ezen a napon volt az első "király etápunk" a  zarándoklatunkon.  :)

Ezen a hideg zuzmarás reggelen a korai kelést elhalasztottuk egy órával. Az otthonról hozott maradék kajáinkat elpusztítottuk, ezáltal is könnyítve a csomagunkat, közben megbeszéltük a napi távot. Az este kimosott biciklis ruháink is megszáradtak. Boni egy kisgyerektől egy cukorkáért visszavásárolta a sisakját, ugyanis az éjjel kint felejtette az udvaron és a gyerek gondosan begyűjtötte. Fél 9 fele sikerült útrakelni. A város határán levő forrásnál megtöltöttük kulacsainkat, igaz, ott állt a figyelmeztető tábla, hogy a víz fogyasztása főzés után ajánlott, de mi gondoltuk, hogy a kulacsunkban a nap folyamán eléggé felmelegszik ahhoz, hogy fogyaszthassuk. Az első nagyobb megállónk Szászrégen volt, itt egyet tízóraiztunk. Szép dimbes-dombos helyeken gurultunk át, találkozva integető gyerekekkel, érdeklődő öregekkel. A nap folyamán sokat néztük az enapi útvonalunk szintgörbéjét, mivel nagyon tüskés volt. A kisebb tüskék, amire számítottunk, hogy csak úgy átugratunk felette, azok jól megizzasztottak. A meleg forró szélben jól estek a fagyizások. Szamosújvárra próbáltuk kiéheztetni magunkat, mivel tudtuk hogy fenséges vacsora vár ránk. Számításainkban nem csalódtunk, sőt felülmúlta. Ezért hála és köszönet Küsi atyának. Vacsora előtt tartottunk 5-en egy meghitt szentmisét, melyben megköszöntük az Úrnak a hozzánk való jóságát és kértük a további segítségét. A nap vége kinyúlott, így jólesik az ágybadőlés. A holnapi napunk ezek után elméletileg sokkal könyebb lesz, de arról majd holnap.

 Üdvözlettel, Sz. Hunor

Megtett távolság: 136km; átlag sebesség: 19,2km/h; menetidő: 7:10h

 

 


  Harmadik napunkról: Szamosújvár - Zilah (2012. augusztus 30., csütörtök)

A mai napot szentmisével kezdtük. Azt követte egy hatalmas-kiadós reggeli Küsi atyánál Szamosújváron. Onnan rövid készülődés után indultunk is Dés fele, kevésbbé forgalmas úton. Sok kis településen áthaladva a kutyák támadásaitól sem volt mentes a napunk. Voltak kisebb pihenők és fagyizások is. Zsibó közelében elimádkoztuk a déli imaórát (a napi zsolozsma útitársunk), és megjavítottuk zarándok-útunk első defektjét. Utána frissen lehengerelt úton haladtunk Zilahig, ahová kissé fáradtan érkeztünk meg. A római katolikus templomban (Zilahon) a nap élményeit imádságba foglalva mondtuk el Istenünknek. Utána a plébános vendégszeretetét élveztük. Nemsokára megérkeztünk egy kedves családhoz, ahol a Jóisten szeretetét általuk is megtapasztaltuk - a bőséges és finom vacsora és kedves szavaik által. Itt van a szállásunk is. Most az esti órákban a bicikliket vettük karbantartás alá, lassan készülődünk lefeküdni.

 István

Megtett távolság: 109km; átlag sebesség: 20,3km/h; menetidő: 5:21h

 


 Negyedik napunkról: Zilah - Máriapócs (2012. augusztus 31., péntek)

 A bőséges reggeli után, amit a kedves vendéglátóinktól kaptunk (ezúton is köszönet érte), és miután Boni elbúcsúzott kedvencétől Szimatól (kutya) elindultunk, hogy közelebb kerüljünk kitűzött zarándokcélunkhoz. Ezúttal egy kicsit gyorsabb tempóra váltottunk, így elég gyorsan beértünk Nagykárolyba ahol megnéztük a kastélyt (persze csak kivülről). Ezt követte az ebéd, amit Kaplonyban fogyasztottunk el. Itt volt szerencsénk egy kis történelem orához is, ugyanis János atya elkalauzolt minket a templom kriptájába (ami közép - Kelet Európa legnagyobb családi kriptája), ahol a Nagykároly-i  Károly-i Gróf család tagjait helyezték örök nyugalomra. Fontos tudnivaló még erről a kriptáról, hogy ez a föld felszíne felett van. És, hogy teljes legyen a kaplonyi megállónk ezután egy picit lefeküdtünk piheni (ami nagyon jól jött).

Az ébredés után ismét kerékpárra pattantunk és pár kilométer után át is léptük az országhatárt. Gyönyörű volt, ahogy szeltük a kilométereket, és érződött az útmenti akácfák illata (itt is érezhettük a nyugalmat és Isten közelségét).

Nagy izgalommal tekertünk már Máriapócs közelében, mivel tudtuk, hogy az is búcsújáróhely. Érkeztünkor a templomban éppen görög-katolikus szentliturgia volt. Amíg mi bementünk a templomba, addig Isti kint leült a templom elé vigyázva a kerékpárokra. Amint ott ült jött pár turista akik azt hitték kéregetni ült oda és pénzt akartak neki adni (persze ő ezt nem fogadta el).

Miután megnéztük a templomot kivonultunk annak kertjébe ami nagyon rendezett volt és ott mind az öten összegyűlve elimádkoztunk egy tized rózsafüzért.

Szállásunk elfoglalása után (Máriapócsi zarándokház) mindeki frisített magán és még utoljára kiültünk annak kertjébe elbeszélni a nap történéseit és megbeszélni az előttünk levő utat, és nem utolsó sorban azért, hogy hálát adjunk istennek, azért, hogy végig kisérte utunkat.

 Mónika

Megtett távolság: 140km; átlag sebesség: 23,9km/h; menetidő: 5:52h

 


  Ötödik napunkról: Máriapócs - Kács (2012. szeptember 1., szombat)

Egy felejthetetlen élménnyel indult  a reggelünk, hiszen Boni szentmisét celebrálhatott a máriapócsi kegytemplomban. Köszönjünk szépen Tamásnak, hogy  elintézte nekünk ezt a lehetőséget.
A reggeli után , nagy lendülettel indultunk neki zarándok-útunknak. Hajdúnánás központjában volt az első hosszabb megállónk, ahol elimádkoztuk az Úrangyalát. Az imádáság után, fizikai táplálékot is vettünk magunkhoz és tovább folytattuk útunkat.
Ezután egy nyílegyenes szakasz következett, amelynek során fényképezéssel ütöttük el az időt.
A  hosszú egyenes rész végén nagy megdöbbenéssel konstatáltuk, hogy előre meghatározott útvonalunk egy viszonylag forgalmas úton fog vezetni. Egymás biztatásával és a Jóisten segítségével ezt az útszakaszt is teljesíteni tudtuk.
Egy kis mezei utat is beiktattunk a navigációs készülék jóvoltából, de legalább így felfrissíthettük egy kicsit a júliusi FerBiT-es élményeinket, még egy nyulat is láttunk.
Fizikailag kimerülve érkeztünk aznapi úti-célunkhoz.
Kácson  nem akármilyen fogadtatásban volt részünk. A helyiek nagyon nagy szeretettel és gondoskodással fogadtak sóval, kenyérrel és vízzel. Így gyorsan eltudták feledtetni zarándokutunk fáradalmait. Köszönjük a finom vacsorát, meg  a reggelit és azt a sok szeretetet meg pozitív energiát.

 Miska

Megtett távolság: 133km; átlag sebesség: 20,7km/h; menetidő: 6:26h

 


  Hatodik napunkról: Kács - Jászdózsa (2012. szeptember 2., vasárnap)

A mai reggelen Kácson – csendes környezetben – (is) kipihenve ébredtünk. A hársfa árnyékában a reggeli zsolozsma elimádkozása után szentmisére igyekeztünk, amelyet a reggeli követett és az indulás. A kácsiak vendégszeretete is mély nyomott hagyott bennünk. A hevesi plébánián a be nem számított ebéd is segítségünkre sietett. Csodaszép napunk volt. Kezdtük megtapasztalni, hogy a zsolozsma is jó útitárs. A rózsafüzér és a közös beszélgetések is erősítik zarándok-utunkat. Istennek legyen hála, hogy a beütemezett napi távolság megtétele eddig gördülékenyen sikerült. Ahogyan a Kegytemplom előtti térről indultunk, még mindig bennünk él, most már átélve, hogy a zarándok jó útitársa a szeretet és a fájdalom. Köszönjük imáitokat!

 Barátságommal: Boni 

Megtett távolság: 94km; átlag sebesség: 22,3km/h; menetidő: 4:13h

 


  Hetedik napunkról: Jászdózsa - Budapest (2012. szeptember 3., hétfő)

Egy megnyúló éjszaka után újra megvirradt 7. zarándokló napunk. Az éjszaka hosszúságát több tényező is befolyásolta, éspedig az esti királyhoz méltó vacsoránk, amiben húst hússal ettünk, az éjszakai hőség és a szúnyoginvázió. Az este még olyan erőbe éreztük magunkat, hogy felmerült a hajnali 2kor való indulás, hogy holdvilágon útra kelünk, s így nem lesz gondunk a forgalommal s még a harmaton odaérünk Budára, de aztán lemondtunk róla, mert túl korán érnénk úti célunkhoz :). Egy laktatós reggeli után átterveztük az útvonalunkat és nem az előre megjelölt útvonalon indultunk, hanem a helyiek javaslatára mellékutakon vágtunk neki Gödöllőnek ezáltal kerülve a csúcsforgalmakat. Nem is volt nagy forgalmunk, jól gurultunk, az út is jó minőségű volt, így jutott idő tekerés közben elbámulni a körülvevő tájon, s rendezni gondolatainkat. A terv az volt, hogy bejutunk Gödöllő központjába, keresünk egy turistainformációs irodát, és itt szépen elmondják, hogy merre érdemes megközelíteni Budát lehetőleg kerékpárúton vagy minél kisebb forgalomban. A városközpontot könnyen megtaláltuk de az információs irodát azt nem. Pedig érdeklődtünk mindenfele, de senki nem tudott hasznos információval szolgálni, mígnem a várnál megtudtuk, hogy költözés alatt áll épp, de már nincsenek a régi helyükön és még az újra (várt) nem költöztek be. Aztán úgy döntöttünk elindulunk a legrövidebb úton, ami a 3-mas főút. Nem volt gond a forgalommal. Rosszabbra számítottunk, más "örülteket" is láttunk azon bringázni igaz versenybringákkal. Pont déli 12-kor értük el a Kerepesi templomot, itt megálltunk és elmondtuk az Úrangyala imát. Kistarcsán rátaláltunk a kerékpárútra és megkönnyebbülve már azon gurultunk tovább. Többnyire kerékpárúton jöttünk el a pasaréti kolostorig (szálláshelyünk), de a városon való átgurulás lefárasztott. Megálltunk egy gyorsbüfénél, hogy testben is táplálkozzunk és észrevettük a Mária-út jelzését, ha nem állunk meg enni talán észre se vegyük. A délutáni foglalatosságunk a szokásos felfrissülés mellett a beszámolok megfogalmazása. A holnapi indulást koránra (6:45) még a harmaton tervezzük, remélhetőleg összejön. 

 Sz. Hunor

Megtett távolság: 102km; átlag sebesség: 20km/h; menetidő: 5:05h

 


   Nyolcadik napunkról: Budapest - Bakonyoszlop (2012. szeptember 4., kedd)

A pasaréti ferences kolostorban is teljesen a zarándokok iránti szeretet volt az, amit megtapasztaltunk. A kora reggeli órákban szentmisével indult a napunk. A reggeli étkezés után gurultak a kerekek a János hegyen felfele becsülettel ;-). Nem volt leány-álom reggel kikecmeregni biciklivel a forgalomban. Még az is jól esett, amikor az utcán játszódó gyerekek kiabálták, hogy tekerjed gyorsabban, gyorsabban, még gyorsabban, még annál is gyorsabban. Nemcsak mosoly ült ilyenkor az arcunkra, hanem jól is esett bátorításuk. A napi tekerés, zsolozsmázás, közös imádságok és beszélgetések közepette vidám hangulatban érkeztünk meg újabb szálláshelyünkre Bakonyoszlopba. Az esti vacsorát saját magunk készítettük elő - természetesen főztünk - tojásrántottával csillapítottuk éhségünket. Miskának teljesen csípősre sikeredett szó szerint, mert egy helybeli kedves úriember hozott a vacsoránkhoz egy kis zöldséget meg kolbászt, és aztán a paprika adta az ízét becsületesen.
Egyre inkább azt tapasztalja a biciklis-zarándok közösségünk, hogy érdemes útnak indulni, elindulni, hisz az út során az emberekkel és önmagunkkal való találkozások is mély nyomokat hagynak bennünk.
Summaként: álomra hajtjuk fejünk, mert már a testünknek is jól esik a pihenés. 
 Örömteli szeretetemmel: Boni

Megtett távolság: 108km; átlag sebesség: 19,9km/h; menetidő: 5:40h

 


   Kilencedik napunkról: Bakonyoszlop - Köszeg (2012. szeptember 5., kedd)

A bőséges reggeli után, csapatunk, Csesznek felé vette az irányt, hogy az ottani plébános pecséttel láthassa el zarándokútleveleinket. Miután sikerrel jártunk teljes erőbedobással nekirugaszkodtunk zarándokutunknak folytatásának, hiszen tudtuk, hogy Kőszegig még nagyon sokat kell még tekernünk. Ahogy, egyre közelebb kerültünk Kőszeghez, egyre szebb táj tárult elénk, egyre jobban lehetett érezni Ausztria és az Alpok közelségét. Miután leküzdöttük az utolsó végtelenek tűnő emelkedőt is, boldogan vettük tudomásul, hogy megérkeztünk az aznapi szálláshelyünkre.
Vendéglátóink a verbita missziós rend tagjai a Szent Imre Missziósházukban nagy-nagy szeretettel és barátsággal fogadtak. A rendházhoz egy csodálatos 3 hektáros park is tartozott. Ottjártunk a házban éppen lelkigyakorlatok folytak. Ennél ideálisabb környezetet, a magunkfajta zarándokoknak nem nagyon lehetett volna találni...
Megtudtuk, hogy Rostás Sándor atya a Szent Imre Missziósház rektora aznap ünnepelte 80. születésnapját. Később mi is találkozhatunk az atyával, így személyesen tolmácsolhattuk neki jókívánságainkat. Érdeklődésünkre mesélt nekünk a verbita rendről és csodálatos életútjáról.
Aznap este Boni szentmisét celebrált, ahol hálát adtunk a Jóistennek, hogy a 9. napot is szerencsésen és élményekben gazdagabban fejezhettük be. Az esti zsolozsmát közösen mondtuk el a verbita rend tagjaival. A vacsora után, igyekeztünk nyugovóra térni, hiszen tudtuk, hogy másnap már Alpok emelkedőit kell majd meghódítanunk ahhoz, hogy közelebb kerüljünk zarándoklatunk végső céljához a máriacelli kegytemplohoz.
 
  Miska

Megtett távolság: 141km; átlag sebesség: 21km/h; menetidő: 6:41h

 


   Tízedik napunkról: Köszeg - Gloggnitz (2012. szeptember 6., kedd)

Túl már az 1000. kilométerünkön,  kipihenten ébredtünk. Az éjszaka azért párszor felébredtünk, mert a szél kocogtatta az ablakhoz a vállfákra száradni kiakasztott bringaruhákat.  Reggel részt vettünk a verbita szerzetesek közös  zsolozsmáján és szentmiséjén, majd magunkhoz vettük a testi táplálékot is. Az időjárás elég szeles hideg volt, az éjszaka esett is de kitisztulni látszott az idő. Mielőtt átgurultunk volna a határon, bevásároltunk a helyi áruházba, hogy legyen a mai napra ebédünk és vacsoránk. A határnál meglepetésünkre nem várt senki legalább, hogy integessen, ha nem is állít meg. :) Hol az úton, hol pedig a kerékpárúton kanyargóztunk bennebb Ausztriába. Többször találkoztunk a Mária-út jelzéseivel és követtük is azokat. Egyre szebb lett a táj, ahogy gurultunk Gloggnitz fele. Az útvonalunkat többször is átszerveztük.  Végül is, sem a gps után, sem az előre nyomtatott útvonalon haladtunk, hanem egy köztes útvonalat választottunk. Egy kedves tv szerelő még térképet is fénymásolt nekünk s ellátott tanácsokkal, hogy merre haladjunk tovább. Délbe a magunkkal cipelt ebédünket egy  kerékpár pihenőhelyen fogyasztottuk el a vacsoránkkal együtt :).  Ki voltunk éhezve s az is elfogyott, legalább könnyebb lett a csomagunk a nagy szerpentinek előtt.  A tervezett 2 nagy hegymászásunkból 3 lett, meg is izzasztottak rendesen.  Az esti szállásunk még mindig nem volt biztos, csak a plébános nevét tudtuk, nem jelzett volt vissza a többszöri megkeresésünkre sem, így viccelődgettünk, hogy a templom előtt a fák árnyékába kell aludjunk.  Megkerestük a plébániát és szerencsére tudtak az érkezésünkről így nem kellett a biciklitáskákkal takarózzunk. Este még elmentünk élelmet vásárolni, és még akiknek volt plusz energiájuk csocsóztak is.

Amikor a szerpentinekre tekertem felfele a lihegések közepette eszembe jutott egyik kedvenc mesém Berecz András mesemondótól.  Idéznék egy ide illő részletet az egyik teremtő meséjéből, amikor az Úr és a Sátán a hegyek völgyek hasznosságáról beszélgetnek:

"- Sátán: … itt majd egyszer emberek laknak, s minden emberben benn lakik az a kutya, hogyha hegyet lát azzon kappackodjék ki, epp a tetejire fel. S amiközbe kappackodik mind azt fogja mondani: ' Én Istenem segij meg hogy még egyszer a tetejibe feltérjek.' Amikor majd meg  fent megállanak, mind azt mondaja majd: ' Mi az Ördögnek jöttünk münk ide.'  Há ha hegyet, völgyet lát az ember s használja majd mindkettőnkről megemlékezik.

- Az Úr: Igazad van aszondja elég jól beszélsz, de azokról ne feledkezz el akik felfele kappackodtukba azt mondják majd: ' Mi az Ördögért kell örökkétig csak kappackodni.'  Odafenn megállva meg azt mondják majd: ' Legyen hála Istennek, hogy még máma eztet megláttam.' "

Én átformáltam kifele menet úgy, hogy: Istenem segélj meg, hogy a teteibe kitekerhessek. Köszönöm Uram, hogy ezt ma még megláthattam.

  Sz. Hunor

Megtett távolság: 84km; átlag sebesség: 17km/h; menetidő: 4:58h

  


   Tízenegyedik napunkról: Gloggnitz - Máriacell (2012. szeptember 7., kedd)

Valószínű mind ezt a napot vártuk a legjobban, mert ez az utolsó napunk, azaz megérkezés a végső állomáshoz. Reggel ébredés után elfogyasztottuk szerény reggelinket amit Boni készített nekünk. Ezután jól felöltözve indultunk Gloggnitzból, Máriacell irányába. Az út nagyon szép hegyek között kacskaringózott végig(hasonlóan a békási szoroshoz). Végül letértünk a gyalogos zarándokútra, találkoztunk kb. 30 gyalogos  német zarándokkal. Az út nagyon meredek volt, de a gyalogosokkal együtt haladva kiértünk a tetőre, ahol sok emléktábla, kereszt és hasonló dolgok jelezték az előttünk járt zarándokok útját.  Itt hagytunk mi is egy láthatósági mellényt emlékül. Itt amikor készültünk lefele gurulni a hegyről akkor jött egy  helyi rendőr és közölte velünk, hogy tilos biciklizni az erdei úton.  így 6 kilométeren keresztül toltuk a bicókat, ami nagyon nem esett jól, mivel mind a 6 kmen lefele mentünk. Miután kiértünk a műútra találkoztunk a Magyar gyalogos zarándokokkal 14 km-re Máriacelltől. Ezután már elég könnyű utunk volt egészen Máriacell határáig, ahol még volt egy komolyabb, de rövid emelkedő. Mindenki boldogan várta hogy végre megérkezzünk végcélunkhoz, és meg is lássuk Máriacellt. Elsőként a bazilikához mentünk, ahol köszöntöttük Máriát és megköszöntük Istennek, hogy gondunkat viselte. Ezután elmentünk a szálláshelyünkre, ahol lepakoltunk majd később visszamentünk az esti körmenetre.

  Isti

Megtett távolság: 64km; átlag sebesség: 12,4km/h; menetidő: 5:09h

 

 


Csíksomlyó - Mariazell biciklis zarándoklatunk margójára

2012. augusztus 28-szeptember 9.

 Augusztus 28-án a reggeli órákban a csíksomlyói kegytemplomban szentmisével vette kezdetét biciklis zarándoklatunk. Tizenegy napon át öt lelkes fiatal tekert-gurult azért, hogy Kisboldogasszony ünnepét Mariazellbe ünnepelje. Zarándok utunk alatt megtapasztaltuk a Jóisten áldását és a Szűzanya oltalmát. Bennünk maradt, hogy érdemes úton lennünk, mégpedig a keresztény élet útján haladni, együtt-közösen, hogy Jézussal találkozzunk. Megéri mindvégig a megpróbáltatások közepette is megmaradni az úton. Útitársunk volt a szeretet és a fájdalom is. Mindkettő a zarándok útitársa. Hisz, aki zarándok-útra indul, az jóságos Istenünk iránti szeretetből indul útnak. Az úton pedig a fáradtság és különböző fájdalmak mellett mégis a szeretet az, amely megerősít, erőt ad a tovább haladáshoz. Megérkezésünkkor könny csillant a szemünkben, hisz a békés-csendes környezet szeretettel és meghitt nyugalommal fogadott. A bazilikában a Te Deum elimádkozása után hazai Mária-ének csokorral köszöntöttük Égi Édesanyánkat a bazilika előtti téren.

Szürkületkor gyertyás körmenettel vette kezdetét a kisboldogasszonyi ünnepkör. Német nyelvű Mária-énekek dallamait/ hangjait visszhangozták a mariazelli hegyek. Meghatározó volt számunkra, hogy ezen részt vehettünk, hisz minden évben egyetlen egyszer van gyertyás körmenet, a bazilika búcsúünnepén. A körmenet végén a zelli Mária kegyszobrot a fejünkre téve kérték ránk Boldogasszonyunk oltalmát, a bencés-rendi szerzetesek.

Kisboldogasszony hajnalán a bazilikai korai harangjai ébresztettek.

Szeptember 9-én reggel örömteli és hálatelt szívvel indult útnak zarándok közösségünk.

Az esti órákban már Kaplonyban köszöntük meg mennyei Atyánknak és égi édesanyánknak gondoskodó és oltalmazó szerető gondviselésüket.

Istennek legyen hála!

Köszönjük mindazoknak, akik indulásunkkor velünk indultak. (Induláskor néhányan elkísértek a Kegytemplom előtti térről, vagy éppen ott kívántak áldásos zarándoklatot.) Az értünk mondott imákat is hálásan köszönjük, hogy áldásos lett biciklis-zarándokutunk.

 Ferences baráti szeretetemmel:

fr. Főcze I. Bonaventura