Ferences lelkületű biciklisták

Csíksomlyó - Czestochowa

 Kedves Barátaink!

 Ami velünk történt...

Hat barátommal 2013. május 27-e és június 8-a közti időszakban második biciklis zarándoklatunkra indultunk a Mária-Úton. Jóságos Istenünk segítségével és a Szűzanya oltalma alatt, tizenhárom napon át a jó Istenre „átváltva” gurult az életünk. Zarándoklatunk kiindulópontja Csíksomlyó volt. Szováta – Szamosújvár – Zilah – Máriapócs – Ináncs – Eperjes – Poprád – Nowy Targ – Krakkó közötti útszakaszon érkeztünk a Fekete Madonnához – Czestochowaba.

Örömmel mentem és békével jöttem!

Mindig is szerettem és szeretek útra kelni. Ez a zarándoklat mégis olyan más volt. Úgy indultunk útnak, hogy a Boldogságos Szent Szűz által közelebb kerüljünk szent Fiához. A méricskélése már nem a mi dolgunk. Mi megtettük az utat. A többit a jó Isten intézte. Égi édesanyánk pártfogását, szeretetét megtapasztaltuk. Velünk gurult. A Mária-Úton haladva átélve megtapsztalhatta közösségünk a Szűzanya Magnificatját:

„Ami velem történt, nem volt soha még,.../ nagyot művelt rajtam hatalmas keze,/ jóságában százszor szent az Ő neve.” (Részlet: Dienes Valéria, Magnificat című verséből).

2012-ben volt első nagyobb távú zarándoklatunk Csíksomlyóról – Mariazellbe. A végén fogalmazódott meg bennem, hogy jó volna útunkat Szűz Mária útjába bekapcsólni. Az idén már nagyobb lelkesedéssel/ - előkészülettel indultunk Csíksomlyóról Czestochowa felé.

Elmondhatjuk zarándok testvéreimmel, hogy többet és jobbat kaptunk, mint amit megérdemeltünk volna.A tized rózsafüzérek imádkozásai, a napi szentmisék, elmélkedések, a mindennap végi közös beszélgetések egyre inkább erősítettek abban, hogy érdemes fizikai fáradtság árán is Máriával útra kelni, hogy közelebb kerüljünk Istenünkhöz.

Zarándokokként érkeztünk nap mint nap közelebb a Fekete Madonnához. Június 6-án este az esti imádságra érkeztünk a kegyhelyre, ahol nagy szeretettel és örömmel fogadtak bennünket. Nagy meglepetésünkre a lengyel néppel és zarándokok sokaságával köszöntöttük égi édesanyánkat.

A világhírű czestochowai Jasna Góra /Fényes Hegy/ kolostor legfőbb elöljárója, Roman Majevszky perjel atya szeretettel köszöntött minket. Távozásunkkor külön megköszönte a zarándoklatunkat és azt, hogy Csíksomlyóról indultunk. Igen útnak indultunk, hogy megérkezzünk. Megtörtént. Hazaértünk. Mégsincs vége. Folytatódik... .

A pálos rendi szerzetesek zarándok szerető vendégfogadtatásuk növelte élményeink halmazát.

fr. Főcze I. Bonaventura ofm

 

Így élték meg zarándok társaim:

Nagy izgalommal vártam az újabb zarándoklatot, és nem is csalódtam benne.

Néha ki kell szakadnunk a megszokott kerékvágásból, a mókuskerékből ahhoz, hogy ne csak a mindennapi gondjainkat lássuk, mert a gondok mellett hajlamosak vagyunk megfeledkezni Istenről.

Útra kell keljünk, hogy próbáljunk a „Jó út” fele haladni.

Útra kell keljünk, hogy próbáljunk magunkba tekinteni, és orvosolni azokat a problémákat amelyek – Bonaventura testvér szavaival élve – távol tartanak bennünket a mi szerető Istenünktől.

És nem utolsósorban útra kell kelnünk azért, hogy megtapasztaljuk a saját fizikai korlátainkat.

Jó volt veletek gurulni, és egy percig sem bánon, hogy belevágtam. Úgy volt jó ahogy alakult, fájdalmakkal, esővel, köddel, napsütéssel, szeretetteljes fogadtatásokkal, mosolyokkal... .

Fizikailag fáradtan, de lelkiekben gazdagabban térhettünk haza, köszönet érte mindenkinek.

Borsos Mónika, Sepsiszentgyörgy

 

 

Azért mentem erre a biciklis zarándoklatra, mert szerettem volna szabadidőmet valami mással eltölteni. Lemondani a kényelemről, a számítógépről egy fontosabb cél érdekében, azért, hogy vallásomat gyakoroljam és a hitben megerősödjek.

Nagyon jól telt nekem ez a zarándoklat, talán mert ez volt az első. Különösen is tetszett, amikor az autós forgalomtól távól, csendesebb, eldúgotabb úton tekertünk, hallgatva a fák susogását, a madarak énekeit, és végül, de nem utolsó sorban befele fordulva imádkozni. Mert Isten csendben jelenik meg szótlanul.

Az útmenti keresztek, a közös imák, az útba eső kápolnák, a települések templomai és a szentmisén való részvétel – mind egy lelki felkészülést adott az úti célnak az eléréséhez. Hálát adok neked Uram, hogy elmehetem erre az utra, és köszönöm, hogy velünk voltál. Jó volt veletek tekerni.

András László, Csíkvacsárcsi

 

 

Elindultunk. Utunk végtelennek tűnő hegyeken, völgyeken, városokon át vezetett, hidegben melegben. Csodálatos tájakon keresztül, ahol folyamatos rácsodálkozhattunk a természet szépségére. Nagyon jó volt érezni az eső utáni erdő illatát, a felhők közül kibújó nap sugarát.

Egyszer csak az égre felpillantva egy fénylő keresztet vettünk észre. Olyan volt ez a kereszt nekünk, mint a napkeleti bölcseknek a csillag. Megmutatta az utat a Szűzanya felé. Jelezte, hogy jó úton haladtunk és most már csak a fénylő keresztet kell követnünk ahhoz, hogy zarándokutunk teljes mértékben beteljesüljön. Innentől kezdve már nagyon gyorsan teltek a percek... A kereszt alatt a Jasna Góra káprázatos torony már teljes pompájában tündökölt előttünk. A pálósok nagy szeretettel fogadtak bennünket. A sekrestyén keresztül egyenes a Szűzanya lábai elé vezettek, ahol a szokásos esti ájtatosságon a többi zarándokkal együtt mondhattunk köszönetet és fejezhettük ki hódolatunkat. Nagyon megható volt, hogy a sok lengyel – és nemcsak – zarándok milyen áhítattal és odaadással énekelte a Máriának szóló éneket. Szövegéből bár sokat nem értettem de, Máriát Lengyelország királynőjének nevezik benne, és valószínűleg az oltalmát kérik országukra. Ennek az éneknek a dallama még ma is a fülembe cseng. A lengyelek hazaszeretete, hagyománytisztelete példaértékű lehet mindenki számára.

Szeretnék köszönetet mondani mindenkinek aki ezen a zarándokúton részt vett. Nagyon jó volt veletek egy úton haladni. Az Isteni gondviselés nagyon jó csapatot verbuvált össze. Persze minden embernek vannak kisiklásai, amikor rosszabbik arcát mutatja, de mindenkinek sikerült hamar visszazökkennie a normális kerékvágásba. És nem egy ilyen kisiklás alapján kell megítélni senkit. Ha bárki közölünk hiányzott volna ebből a csapatból, úgy érzem szegényebb lett volna a zarándokutunk.

Meggyőződésem, hogy ha egy sima kerékpártúra lett volna ez és nem egy zarándoklat nem biztos, hogy sikerült volna teljesíteni. Kellettek a megállások, az útszéli imák, az hogy valaki törődjön a lelkünkkel. Kellett a vendéglátóink szeretete és biztatása. Kellet az, hogy zarándoklat szellemiségét és méltóságát magunkba zárjuk. Még egy dolog ami soha sem fogok elfelejteni. A Szűzanya kápolnában tartott szentmise utáni örömöt, ami Boni arcáról sugárzott. Különös mosoly volt ez, nagyon jó volt látni.

Bács Mihály, Sepsiszentgyörgy

 

 

Nagy lelkesedéssel és kíváncsi szívvel készültem erre a zarándoklatra, ami szinte teljes egészében egy rendhagyó eseménynek bizonyult számomra. Mária út-on való zarándokolásról eddig keveset hallottam, és vallásomból kifolyólag maga a Mária imádat/tisztelet is, hitéletemben egy eddig kevésbé gyakorolt mozzanatnak számított. Visszatekintve úgy érzem megmunkáltak a veletek való elcsendesedések, imaközösségek , és sikerült magam is "Krisztus hordozová" lennem, akárcsak Mária. Itthon kicsit már nehezebb ebben a vonzásban megmaradni, de semmiképp sem lehetetlen.

Mivel a temérdek hétköznapi tennivaló forgatagában, "lelki" készülődésre csak parányi időm jutott, nagy örömmel és megnyugvással fogadtam, hogy ennek a biciklis együttlétnek bizony lelki oldala is lesz.  Lelki békét adott számomra tudni és érezni, hogy a jó Isten oltalma és áldása alatt indulhatunk erre az útra. 

Az első és második nap elég nehézkes volt számomra. Az esős, szeles időjárás, a nyújtásról való megfeledkezés, Erika barátnőm otthon maradása, meg a nehéz csomag a biciklin megnehezítette a tekerést. Többször éreztem, ott a Hargitán, hogy lassítom a csapatot, azzal, hogy gyakran lemaradok, kifulladok. Aztán hamar éreztettétek velem, hogy ez nem kell gondot, fejtörést jelentsen. Mindig bevártatok, segítettetek az emelkedős részeken, amit ezúton nagyon köszönök. 

Így hát ez az állapot a napok előrehaladtával teljesen megváltozott. Mindig újabb és újabb lendületet, erőt nyertem az imákból, az Igemagvakból, melyeket a Szentmisék alatt kaptunk, egymás bátorításából, törődéséből, akár egyszerű jelenlétéből, vagy a természet ragyogásából. Nap-nap után úti célunkat elérve, sokszor részesülhettünk vendégfogadóink áldásában, ami mindig újúlt erővel töltött fel.

 Köszönöm nektek, hogy figyelhettünk Istenre, magunkra, egymásra. Én úgy gondolom mindannyian megerősödtünk ezen a zarándoklaton. Nemcsak izmossabbak lettek a lábaink , hanem a lelkünknek is sikerült gyümölcsöt teremnie.

Kiss Zsuzsa, Kolozsvár

 

 

Az alábbiakban vázolom, hogy ezen zarándoklat alatt én mit láttam, halottam, éreztem, tapasztaltam, figyeltem meg és min gondolkodtam el. Azért döntöttem a vázlatos megoldás mellett és nem fogalmaztam szépen körmondatokba, mert így nem vesznek el az apró lényeges dolgok. Lehet másoknak kevésbé érthető, általánosnak tűnő dolgok, de akik ott voltunk azoknak - úgy gondolom - kulcsszavak:
- korai kelés, késői nyugovóra térés
- egész napos úton lét
- gyors, lassú és saját tempó
- esős, zivataros, ködös, borongós, szeles és napsütéses időjárás
- széles, keskeny, csendes, forgalmas, gödrös, sima, kanyargós, egyenes, szerpentines, ereszkedős utak
- út menti elhagyott tárgyak, elhullott állattetemek
- hangos madárhangok, őzek, nyulak, kutyák
- sokszínű, csendes és zajos természet
- lapos síkság, dimbes-dombos dombság, meredek hegyek
- országhatárok
- kedves és még nem eléggé kedves emberek
- integető és dudáló autósok
- idegen nyelvek, szeretet nyelv
- út menti keresztek, szobrok
- csendes és hemzsegő templomok
- térd, csukló, derék, talp fájdalmak felajánlása
- közös és magán imák
- kis és nagy misék
- kérések, hálaadások
- befele fordulás, párbeszéd magammal
- szeretteimre való gondolás
- bicikliápolgatás
- ruhák, cipők szárítása
- szállásadók nagylelkűsége
- kiadós étkezések
- közös víz és ételbeszerzések
- jókedv és morcosság
- sima és problémás navigáció
- gondviselés
- együttlét
- jó úton lét

 Szentes Hunor, Madéfalva

 

 

 

Elindultunk, hogy megérkezzünk!

Aki zarándokol

Aki zarándokol, nem rohan

Aki zarándokol, nem menekül

Aki zarándokol, nem menetel

Aki zarándokol, nem túrázik

Aki zarándokol, nem kirándul

Aki zarándokol, nem sétál

Aki zarándokol, nem bóklászik

Aki rohan, azt az idő szorítja,

Aki zarándokol, azt az idő tágítja

Aki menekül, önmaga elől fut
Aki zarándokol, önmaga felé tart

Aki menetel, másokhoz igazodik

Aki zarándokol, saját ritmusára jár

Aki túrázik, teljesít
Aki zarándokol, teljessé lesz

Aki kirándul, kikapcsolódik
Aki zarándokol, bekapcsolódik

Aki sétál, nézelődik

Aki zarándokol, befelé figyel

Aki bóklászik, céltalan

Aki zarándokol, célra talál

Aki zarándokol, úton van.

Aki zarándokol, jó úton van. (Ism. szerző)

A jó Isten segedelmével/ -áldásával, és a Szűzanya oltalma alatt ma reggel elindultunk biciklis zarándoklatunkra. 

Hamarosan bővebben is beszámolunk napjainkról. Köszönjük, hogy követtek minket, és imáitokat is. Mi sem feledkezünk meg Rólatok. fr. Bonaventura 


 

Első nap

2013. május 27-én reggel a Csíksomlyói Kegytemplom előtti térről biciklis zarándoklatunkra indultunk. Zarándokközösségünk összetétele: Borsos Mónika - Sepsiszentgyörgyről; Kiss Zsuzsanna - Kolozsvárról; Bács Mihály - Sepsiszentgyörgyről; András László - Csíkvacsárcsiból; Szentes Hunor - Madéfalváról és jómagam Bonaventura testvér - Kaplonyból.

 Zarándoklatunk szentmise bemutatásával kezdődött. Utána Erik atya a jó Isten áldását kérte ránk és a biciklikre. Valóban jól esett ( két értelemben is;-) elindulni a Mária-Úton Csíksomlyóról - Czestochowa fele. Közös imádságaink lelkileg is erősítettek a nap folyamán. Farkaslakán repült is felénk a kérdés, hoggy miért biciklizünk esős időben, meg hogy hová tartunk. Ez is erősített minket zarándoklatunk kitűzött felajánlásában, hogy ezáltal is több emberhez eljusson, hogy igenis Égi Édesanyánk - Szűzanyánk - oltalma alatt, akarunk közelebb kerülni Istenünkhöz. A Szűzanya közbenjárása által áldjon és őrizzen az Úr!

Baráti szeretetemmel és imáimmal:

Bonaventura

 

 (Táv: 100km, menetidő: 5:56 átlagsebesség 16,8km/h)


 

Második nap

Biciklis zarándoklatunk második reggelén Szovátán ébredtünk. A napkrémet nyugodt szívvel pakoltuk be a táska mélyére, az ablakon kinézve ugyanis csendes, áztató eső fogadott.

Nyolc óra környékén útnak indultunk Szászrégen felé. Felszerelésünket illetve fáradtságot nem kímélve végig szakadó esőben tekertünk. Legyen hála az Úrnak az esőért, hiszen a májusi eső aranyat ér, tudjuk ugye mindannyian. Nekünk is eszünkbe jutott ez a régi mondás.

A terep dimbes-dombosnak mutatkozott, így hát könnyedén gurultunk. De azért egy-egy  zarándoktestvér bíztató szava,  vagy akár egy-egy váratlan percben érkező szőlőcukor sokszor azért nagy lendületet adott. Ahogyan a terep, úgy az időjárás is elég változékonynak bizonyult. Szívünk telis-tele különféle színes képekkel, melyekből hiszem, hogy sokáig töltekezhetünk majd. A fotózásra a szó szoros értelmében kevés lehetőségünk adódott az időjárás miatt, de igyekszünk erre ezentúl jobban odafigyelni.

Az Úrnak hála kora délután, olyan öt óra környékén épségben, technikai nehézségek nélkül megérkezhettünk Szamosújvárra. Itt Küsi atya nagy mosollyal az arcán, fogadott bennünket. Boni atya szentmisét celebrált. Tapasztaljuk, hogy napi imáink, erősítenek a továbbhaladásra. Nagy fürdés és öt csillagos vacsora után nyugovóra térhettünk. Isten áldja Őt meg gazdagon vendégszeretetéért, közvetlenségéért.

 Köszönjük, hogy gondolatban, imáitokban velünk együtt zarándokoltok. 

 Zsuzsa

 

(Táv 136km, menetidő:7:04 átlagsebesség 19,1km/h)


 

 Harmadik nap

 A mai szép nyugodtan lassan indult. A 8 órás szentmise után elfogyasztottuk bőséges reggelinket és szendvicsekkel felpakolva útnak indultunk. Egy kis kerülővel közeledtünk Dés fele ahol az utviszomyok elég döcögösek voltak de legalább nem volt forgalom. Ezen a szakaszon nemcsak a gödrök okozták a problémát hanem defektet is kaptunk amit pikpak megoldottunk és Monikának a lába is bedagadt és egyre fájdalmasabban tudott tekerni.  De erre is találtunk megoldást a Gondviselés megoldotta, Désen Jenő tetvér segítségével megvizsgálták és vonnattal indult Zilahra.  

Dést elhagyva csudaszép tájon gurultunk tovább. Úgy képzeltem mintha a tengeren lennénk, egy nagy zöld tengeren amiket tarkítanak mindenféle szinű virágok. Az út amin gurultunk az egy hosszú keskeny kiterített szőnyegre hasonlított, aminek a minősége változott a szép sima szövésütől a rojtos foltozottig. Ez a szőnyeg hol a hullámok tetejét lovagolta, hol pedig a hullámok között kanyargózott. A makacsabb hullámok lovaglásában jöttek elő fájdalmak amelyekett gyorsan fel lehett ajánlani másoknak így máris könyebb volt és így eszembe jutottak a szeretteim is és a többi gondolatok már jöttek maguktól.

A gondviselést másodszor is megtapasztaltuk Boni egyik jó barátja által akitől kaptunk egy nagy doboz füstölt kolbászt amit örömmel fogadtunk amivel gurultunk tovább.

Zilahra beérve megvártuk Mónikát a vonatállomáson és gurultunk a szálláshelyünkre ahol finom ételekkel vártak amibe a lelküket is belefőzték annyirra finom volt. Vacsora után végeztünk egy gyors karbantartást a kerékpárokon, megosztottuk a napi élményeinket egymással, megbeszéltük a holnapi tervet és közös imádkozás után tértünk nyugovóra. 

Hunor

 

(Táv 105km, menetidő:5:23 átlagsebesség 20,5km/h)


Negyedik nap után...

Kedves Olvasó!

Köszönjük, hogy követsz minket. Az elkövetkező napokban nem közlünk beszámolókat. Azért is, mert Mária által közelebb akaruk kerülni Istenünkhöz. Ez most nem kifogás és magyarázkodás akar lenni, hanem csupán veletek akarunk haladni a földi élet zarándok-útján "egy kicsit másképp". Imáinkban; örömeinkben és fáradalmainkban ti is velünk vagytok. Továbbra is kérjük imáitokat. Mi sem feledkezünk meg rólatok... . Látjuk a természet szépségét, élvezzük a teremtett világ hangját. Midezek mellett, fölséges Istenünk hangját akarjuk önmagunkban egyre inkább felismerni. A napok múlásai, kilométerek hátunk mögött hagyásai vezettek el idáig bennünket. Ezért is hálás vagyok. Istennek legyen hála. Bővebben június 9-e után.

Baráti szeretetemmel: Boni atya