Ferences lelkületű biciklisták

II. FerBiT 2009

      Az útszéli fákban, a dombok lankás tájain, a füvek és színes virágok illatában, a Nap fényében, ragyogásában, a szél, a felhők játékában, a csillagok fényességében, a forrás tisztaságában Istennel találkozni bensőségesebb. A kerékpározás által, a természet közelségében - környezetünk értékeire, a természetes élettér fontosságára figyelhettünk fel mindannyian, akik részt vehettünk a ferencesek által szervezett biciklitúrán. Bonaventura testvér vezetésével 57 lelkes fiatal kovácsolódott egy erős csapattá a négy nap alatt. Kitartás, összefogás, egymásra figyelés, akaraterő, jókedv és vidámság szükséges egy ilyen túrához. Szabolcs atya szavai csengenek a fülemben, amint a biciklikeréken található küllők példáján keresztül próbálta az összetartozás erejét megvillantani előttünk. Ugyanis ahhoz, hogy akadálymentesen tegyük meg azt az utat, amelyet célul tűztünk magunk elé, mindannyiunkra szükség van. Ha egy küllő kiesik e kerékből megállunk, nem haladhatunk tovább. Tehát figyelnünk kell egymásra, és nemcsak egy ilyen túra alatt, hanem a mindennapi életünk során, a hétköznapjainkban is. Az Urat dicsőíteni, áldani együttes erővel, a fáradtság és izzadságcseppek sokaságával egy közösséget alkotni, felemelő érzés. A lejtőn ereszkedve a szemembe csapódó szélben szárnyalt a szívem, a lelkem. Hallottam Isten hangját, éreztem, éreztük áldását. Útközben megcsodálhattuk Székelyföld gyönyörű tájait, a Libán tetőt, a Gyergyói medence-, Csík- és a Gyímesek vidékét. Megismerkedtünk a székely ember felülmúlhatatlan vendégszeretetével, tapasztalatokat meríthettünk e jóság és szeretet láttán. A takarást félbehagyó emberek integetése, szavaik, mosolyaik könnyeket csaltak szemeinkbe. A forgalmas útszakaszokon autójaikból dudáló, és integető emberek mind, mind együttérzésüket fejezték ki a sport, a biciklizés mellett. Közös imádság, az esti tábortűz melletti éneklés tették még hangulatosabbá e túra napjait. Megemlékeztünk Assisi Szent Ferencről. Előadást hallgattunk a természetről, és szemétgyűjtési tevékenységet is iktattunk be a programok sorozatába. Balla Imre testvér szavaira csodálkoztam rá: miszerint talán nem is vettük észre eddig a zöld megannyi színes változatát, a zöldek sokaságát, az Isten e csodálatos alkotását a természet szépségét. Köszönet a ferences testvéreknek az áldozatos munkájukért, az alázatos, tisztességes példájukat követve próbálom megélni szavaikat. Azt hiszem nemcsak a magam, hanem társaim nevében is mondhatom, hogy gazdagabbak lettünk, van miből építkezzünk, van erőnk a tovább lépéshez, ahhoz, hogy a hétköznapokat vidámsággal, jókedvvel éljük meg, és hangos szóval kiáltsuk a világba a zsoltárossal: „Ujjongjatok Istenemnek, földek, mind, zengjétek nevének dicséretét! Járuljatok eléje dicsőítő énekkel! Mondjátok Istennek: Mily csodálatosak a te műveid" (66. Zsolt.)

Kelemen-Kiss Rozália, Csíkszereda


 

      Előre úgy tűnt, hogy könnyű lesz leírni mindazokat az eseményeket és élményeket, amellyel a Ferbit alatt gazdagodtunk, de amikor próbáltam összefoglalni akkor már nem is volt olyan könnyű. A biciklitúra előtt egy kicsit féltünk, hogy fogjuk bírni, mert elég hosszúnak tűnt az útszakasz, de így utólag visszagondolva nem is volt nehéz, ellenkezőleg, feltöltődtünk. Jó volt látni, hogy nem csak fiatalok, hanem idősebbek is eljöttek, hogy rácsodálkozhassanak a természet szépségére és egyediségére. Úgy érzem, hogy a mai fiataloknak szükségük van ilyen túrákra és rendezvényekre, ahol jobban megismerhetik Istent, mert nem igaz, hogy a mai fiatalok nem keresik Istent, csak lehet, hogy legtöbbször rossz helyen, de azért keresik. Szűkség van arra, hogy tudják, hogy hol találhatnak Rá. Jó érzés volt, hogy bárkihez hozzá lehetett szólni, mindenki nyílt volt és nem olyan, mint a hétköznapi életben lehet tapasztalni, de még az arcok kisugárzása is más volt, mint egy hétköznapi embernek. Számomra leírhatatlan lelki élmény volt a természetben végzett szentmise. Úgy érződött, mintha közelebb lennénk Istenhez, nemcsak a hegy által, hanem a lélek által is. Remélem, hogy a túra után mindenki tudott egy keveset az életmódján változtatni, máskor is jobban odafigyelni a természet szépségére és ezáltal felismerni Istent és az Ő túláradó szeretetét. Tisztelettel és hálával: Ferenc

Csáki Ferenc, Csíkajnád


 

      ... Nekem nagyon jól telt a túra, mert csupa jó élményeket szereztem. Megismerkedtem más emberekkel, akik hasonlóan gondolkodnak a természetről, a fennvalóról és a bringázást is szeretik. Ilyenkor jön rá az ember, hogy nincs egyedül a nagy tömegben, vannak, még akik próbáljak felhívni embertársaik figyelmét, hogy ne maguknak éljenek. Remélem jövőben is alkalmunk lesz együtt tekernünk.

Szentes Hunor, Madéfalva


 

      Nagyon hálás vagyok, hogy én is résztvehettem az idei "FerBiT"-en. A kerékpározás, a természetre való odafigyelés mellett a ferences lelkületű túra vonzott leginkább, és azt mondhatom, jó döntés volt. Azt tapasztaltam, hogy igazi testi-lelki építő jellegű volt ez a négy nap. Alkalom adódott arra, hogy a kerékpározás mellett mélyebben figyelhessünk a környezetünk tisztaságára, ill. szennyezettségére, és ugyanakkor az emberek viszonyulásaira velünk, a környezetünkért kerékpározókkal szemben. Számomra meghatározóak voltak a szentmisék, az együttes imák, zsolozsmák. A "küllők feladata" példázat fontos a mai, XXI. századi életben is, vagyis egy csoport tagjainak összetartása, az egymásra való odafigyelés, egymás segítése korkülönbség, vagy egyéb tekintete nélkül - és mindez a természetben, a természet által, amelyben élünk.

Becze Franciska, Kászon


 

      ... Remek volt minden. Részemről egy nagy élménnyel zártam az egészet, és boldog lehettem köztetek, és boldog, hogy 'megismerhettem' a ferenceseket. Köszönöm a lehetőséget: Dániel(hop hop hoppp hoppp)

Balázs Dániel, Csíkszereda


 

      Nagy öröm volt számomra, hogy ott lehettem. Számítottam rá, hogy nehéz lesz fizikailag, de lelkileg is megpróbált. Ami tulajdonkeppen rendjen is van, mert így ismeri meg az ember képességei határait és kerül közelebb önmagához. Tetszettek a közös imádkozások és nagyon tetszett a szentmise a természetben. Persze a Csiksomlyó-i búcsú is ilyen, de itt a "kis csapat"-tal nagyobb öröm volt. ...

Osváth Ildikó, Székelyudvarhely


 

      A túráról csak egészen kevés dolgot szeretnek írni. NAGYON TETSZETT!!!!!!!!!!!!!! MÉG AKAROK MENNI!!!!!!!!!!! "tartsd a jobb szélét".
      Komolyra fogva a szót, nagyon tetszett, megérte a fáradtságot, remek volt a társaság, és nem voltak megkülönböztetések. A szemétgyűjtés és az előadás is nagy hatással volt ram. Még sok mindent tudnék írni, és az csak pozitív dolog lenne, de úgy döntöttem, hogy majd JÖVŐ ÉVBEN személyesen számolok be.

Lengyel Zsuzsanna, Kézdivásárhely


 

      Hála Istennek - megértük. Mindamellett, hogy idejében tudomást szereztem a túra időpontjáról én személy szerint nagyon aggódtam, hogy miként fogok elérni –  sőt érdekessége az egésznek, hogy a túra hetének kezdetére is számomra szakmai továbbképzőt hirdettek /, de ebből csak az első napra jelentkeztem. / Érdekes események sorozatával indultunk már a túrát megelőző napon: mi kerékpárral érkeztünk Csíkszeredából, a városunkban már találkoztunk egy ugyancsak a túrára igyekvő csapattal, majd a Lina-kanyarban egy újabb túrára igyekvővel, akinek szóltak azok, akikkel még a városban találkoztunk, hogy mi is / én és a testvérem / érkezünk, s ez a túrára induló / diáklányunk, hisz a Segítő Mária Gimnázuimban tanul / bevárt és hozzánk csatlakozott. … a kerekezők sorának zárójaként kerékpározhattam, a jó hátvéddel, amit a kísérőautó jelentett. …Nagyon változatos és gazdag volt a napirendünk – mindenképp a haladásunkat szolgálta: gondolok itt a pihenő alkalmakra: Sikaszóban ez vendégfogadással is kiegészült, vagy Gyimesben akár az iskolában vagy a Csángó panzióban sorrakerült ünnepi megemlékezésekre. De ne feledkezzünk meg az alkalmas időjárásról se. És miért ne említhetnénk azt a sok-sok természeti szépséget, amelyet megcsodálhattunk – amennyire volt alkalmunk egy-egy kicsit kitekinteni a nyeregből. Örvendek, hogy polgármesterünk, Ráduly Róbert Kálmán is kerékpárosként közénk állt, s az út egy szakaszán – mely Csíkszeredát is érintette – elkísért bennünket. Számomra sajátságos volt ez a néhány napos zarándokélet: a biztonságban – hisz volt egészségügyi szolgálat, a műszaki ellátás is helyben volt: kerékpárjavítók, kísérőautó – ott volt az állandó kihívás: egy rossz mozdulat , félrepillantás s megtörténhet bármilyen súlyos következményekkel járó eset. Ezért volt és van az ilyen alkalomnak sok nemes emberi tulajdonságot nevelő és erősítő jellege is ( egymásra-, a másikrafigyelés, önuralom, segítőkeszség, …) Színes csapat voltunk: életkorbeli , nembeli, lakóhelybeli tekintetben. Mégis – mindamellett, hogy néha a sor folytonossága meg-megszakadt – tudtunk egy csapatban haladni. Már a túra előkészületi időszakában mondtam több érdeklődő ismerősőmnek, hogy ha az idei túra csak fele annyira lesz jó, mint a tavalyi: akkor is jó lesz! Én sajnálom, hogy az utolsó nap is eljött, s el kellett válnom olyan társaimtól, akikkel együtt tekertünk Hála Istennek érdemes volt ottlenni.Köszönettel mindenért,a lassúbbtempós.

Péter Antal, Csíkszereda


 

      ... A legjobb talán az volt, hogy éreztem, hogy törődnek velem az emberek. Minden egyes mosoly, ölelés, bátorító szó egyre több erőt adott, és önbizalmat, hogy végig tudom csinálni, azt amire elköteleztem magam. ... Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy elmehettem erre a túrára, és együtt kerekezhettem veletek!

Kalamár Aliz, Csíkszentdomokos


 

      ... Én őszintén meg kell, mondjam, hogy nekem idén sokkal jobban telt a biciklitúra, mint tavaly. Nemcsak azért mert többen voltunk, hanem azért is, mert az emberkék úgy viszonyultak, úgy viselkedtek, mintha már régóta ismernék egymást és együtt tudtunk komolyak, de annál többször vidámak is lenni. Én nagyon meglepődtem azon, hogy négy nap alatt mennyire jól összerázódott
a csapat! ...

Máthé Erzsébet, Székelyudvarhely