Ferences lelkületű biciklisták

Advent 2011

        FerBiT- olyan szó ez, amely tele van élménnyel, rengeteg csodálatos emberrel, nyári biciklis zarándoklatokkal és főleg a Jóisten szeretetével, és az általa átszőtt találkozásokkal, együttlétekkel. Ennek a FerBiT-nek jegyében lehettünk együtt ismét Csíksomlyón december 10-én, hogy tovább gyarapítva együtt töltött élményeinket, együtt készüljünk Jézus születésére, az Ő megtestesülésének kegyelmeiből merítkezve – készítsük elő szíveinket ennek a szeretetnek a befogadására.

Én a Tibor testvér tanítására csöppentem be, amikor arról beszélt, hogy hogyan kerülhetünk közelebbi kapcsolatba a Jóistennel. Hogyan szólíthatjuk meg, hogyan tölthetünk időt vele. Számomra világosan kiderült, hogy a Jóisten gyermeke vagyok, és ez határtalan örömmel töltött el. Hogy a nagy Isten, aki az egész világot teremtette annyira szeret mindannyiunkat, és személyesen engem, hogy elküldte az Ő egyszülött Fiát kisgyerekként, kiszolgáltatva a mi gonoszságainknak azért, hogy én  most Atyának szólíthassam Őt, megfoghassam a kezét, hozzábújhassak. Különösen megragadott az a példázat, amikor egy ember éjszaka zörget a szomszédja ajtaján, mert elfogyott a kenyere, és vendége jött. És Tibor testvér felhívta a figyelmünket, hogy nem önmagának kérte, hanem valaki másnak. Bíztatott, hogy imádkozzunk másokért, társainkért, hiszen a Mennyei Atya akarja adni az ő kegyelmeit, szeretetét, csak kérnünk kell. És a közbenjáró imának igenis hatalmas ereje van. Érdekes, hogy eddig nem így láttam ezt az igerészt, egy új értelmet kapott, amit most is megköszönök a Szentléleknek, hogy vezetett minket az elmélkedésben, és kitárta a mi szíveinket és elménket annak befogadására.

Ezután kiscsoportos beszélgetésekben osztottuk meg egymással, hogy mikor tapasztaltuk meg először, hogy a Jóisten élő, köztünk jelenlévő, közénk jövő Isten, akivel lehet beszélgetni, akihez lehet fordulni sokkal jobban, mint az emberekhez, hiszen benne sohasem csalódhatunk. Ő az örök szeretet. És egy helyzetet, személyt osztottunk meg egymással, aki nagy hatással volt ránk, az életünkre, és vezetett a Jóistenhez vezető úton. Jó érzés volt a Jóistennel való kapcsolatunkról beszélni egymásnak, ebben is felfedezni az Ő sokszínűségét, találékonyságát, hiszen mindannyiunkat másképp, más helyzeteken és személyeken keresztül szólított meg. 
Majd mindenki kipróbálhatta magát a mézeskalács-angyalkakészítés, és karácsonyi csillaghajtogatásban is. Rezső pap bácsi szerint folyton csak tűrünk, de ez persze jófajta tűrés volt! :) Ahogy szétnéztem, felszabadultságot, önfeledt belemerülést láttam az arcokon, és arra gondoltam, hogy Jézus talán kicsit erről beszélt, amikor azt mondta, hogy ha nem maradtok gyerekek, nem mehettek be a mennyek országába. Mert mindenkin gyermeki örömöt, a Jóistenre való ráhagyatkozást, egymás segítését lehetett felfedezni, jó volt az Ő jelenlétében együtt lenni. Ezután következett a harmadik adventi gyertya meggyújtása, ezúton is köszönjük Bonaventura és Hugó testvéreknek, és Rezső pap bácsinak az elmélkedéseket, amelyek által közelebb kerülhettünk a harmadik adventi vasárnap- az Öröm vasárnapjának, és az Advent titkának megértéséhez. 

Köszönöm a ferences testvérek önzetlen fáradozását, amely lehetővé tette a FerBiT- élmények gazdagítását, és legfőképp a Jézus „születésére” való ráhangolódást.

Ágnes, Csíkszentgyörgy


 

        December 10-én újra találkozhattunk a rég látott ismerősökkel, barátokkal, kikkel a nyár folyamán fáradságot nem ismerve együtt tekertünk a ferences barátok biciklitúráján, a FerBiT-en. Mint az elmúlt évben, a ferences testvérek idén is szerveztek adventi lelki napot nekünk, Dávidocskáknak kik egymást segítve sikerült legyőznünk Góliátjainkat. Témája a találkozás volt Istennel, emberrel, természettel.
Az együttlétünk napját Bonaventura testvér nyitotta meg, sajnos egyéb kötelezettségeim miatt én lemaradtam róla, így a "pohártörős" példázatról csak elmesélésből részesültem. Végül, ha egy kicsit késve is de megérkeztem, látva a baráti arcokat öröm töltötte el szívemet. Éppen a nyári emlékeket boncolgatták. Felidéztük, hogy kinek mit tartogatott az idei FerBiT, mi volt az, ami az egyes napokat emlékezetessé tette. Volt ott hideg, meleg egyaránt. De ami fontos Isten is velünk tartott, míg körülöttünk zuhogott az eső, minket bicikliseket kik teremtését csodálni mentünk nem ért el. Emlékeztünk „szinajára” és a szilvás gombócra, az út Góliátjaira, a tóban sikló kis kígyóra. Majd azt boncolgattuk, hogy sikerült megmaradnunk Dávidocskáknak a túra óta eltelt időben, illetve mit hozott elénk Isten ez idő alatt. Számomra az eltelt idő, tele volt megpróbáltatásokkal, ezért is vágytam a testvérekkel való találkozásra. 
Az emlékezést játék követte, melyet Tibor testvér vezetett, és melyet mindenki nagyon élvezett. Ezt követően Tibor testvér a találkozások lényegéről és milyenségéről beszélt nekünk, felolvasva a tékozló fiú bátyáról szóló részt intő példaként. Ne legyünk olyan keresztények, kik a jutalom reményében teszik a jót. A kiscsoportos beszélgetés alatt, mindenkinek mesélnie kellett egy olyan emberrel és Istennel való találkozásáról, mely mély nyomot hagyott a lelkében. Az ebéd alatt ezeket pedig egy csokorba szedve Hugó testvér mindenkivel ismertette.
A nap további része nem a beszéd, hanem a cselekvés ideje volt. A kolostor egyik termében, melyben a Csíksomlyói kórus szokott próbálni kézműves foglakozást végeztünk. A terem egyik végében papírt hajtogattak, Bodó Réka vezetésével, a másikban pedig mézeskalács figurákat készítettünk, angyalkát, biciklit, kinek mi eszébe jutott.
Mire ezzel végeztünk a nap lenyugvóban volt így következhetett, az adventi koszorú harmadik gyertyájának meg gyújtása. A szép szertartást mi FerBiT-esek közösen egy szívvel lélekkel végeztük, emlékeztünk azokra is kik valamilyen ok miatt nem lehettek ott velünk ezen a napon.
Összefoglalva, a mi jóságos Istenünk kegyelméből, egy örömteli, szeretetteljes találkozáson vehettünk részt mindannyian, és azzal az ígérettel váltunk el egymástól, hogy még találkozunk.

Gábor, Csíkszereda


 

        A FerBiT lelkinap számomra sokat jelentett. Tetszett, mert nagyon jól meg volt szervezve a program, egy kicsit sem unatkoztunk. Az elején, volt egy kis üdvözlő beszed, miután visszaemlékeztünk  a nyári FerbiT túrára. Jól esett egy kicsit nosztalgiázni, és felemlegetni a poénos és kevésbé poénos pillanatokat. Ezt követte a Tibi tesó előadása. Mindezen vidám pillanatok alatt lehetett inni a ferencesek finom teáját. Ezt azért említettem meg, mert számomra mindig egy élmény az általuk készített teából inni. Az előadást, egy rövid kiscsoportos megbeszélés követte, amelyben megadott témákon kellett elmélkedni.A beszélgetést a jól kiérdemelt finom ebed követte. A jól megrakott pocakot, hogy ne terheljük le nagyon, egy kis kézműves foglalkozásba kezdtunk. Ez a foglalkozás mindent megért. Azonban ami igazan aranyat ért számomra ezen a napon, az nem volt más, mint a lelki feltöltődés. Hihetetlen, hogy mennyire ki tudok lépni a hétköznapokból egy ilyen lelki-nap egítségével, és hogy mennyire fel tudok töltődni. Az a rengetek mosoly, szeretet és jókedv amit kapok ilyenkor, egy jó darabig életerőt ad nekem, és segít kissé másképp nézni a világra. Épp ezért köszönöm, hogy ott lehetettem.

Zsuzsi, Csíkszereda


 

        Nagyon jó volt újra együtt lenni a Ferblit-es közösséggel. Élmény újra – így feltöltődve készülni a Karácsonyra. Számomra sokat jelentett ez a találkozó. Nagyon jó volt az a csoportos elbeszélgetés, ahol mindenki megoszthatta, hogy hol és hogyan tapasztalta Isten közelséget. Ez külön alkalmat adott nekem is , hogy elmondhassam, hogy hol és hogyan jöttem rá, hogy Isten mindig velem van, óv és vigyáz rám. Öröm töltött el, amikor elmondhattam a többieknek is, hogy mikor éreztem úgy igazából, hogy Isten ott van mindig velem. Annyira sikerült felszabadulni és beszélni Istenről, hogy még hazafele az autóba is, és egész este erről beszélgettünk Rékával. Külön köszönet azoknak, akik megszervezték a kézműves foglalkozást. Én mostanig nem tudtam volna elképzelni saját magam, mint mézeskalács készítőt. Mint ahogy azt sem , hogy papírból fogok készíteni csillagocskákat. Nagyon nagyon jól ereztem magam, és mintha egy kicsit jobban beleolvadtam volna a FerBiT-es közösségbe. Találkozzunk jövőre is !!!

Attila, Gyimesfelsőlok