Ferences lelkületű biciklisták

Advent 2011

Jóságos Istenünk segítségével - 2011. december 10-én a FerBiT-es közösség újra találkozott Csíksomlyón.

Biciklis lelkiségű készülődés

A ferences biciklitúra közösségének tartottak adventi lelkinapot december 10-én, szombaton a csíksomlyói kolostorban Találkoztunk, találkozunk, találkozzunk témában. A nap folyamán a résztvevők visszatekintettek a nyári kerékpáros élményeikre, nehézségeikre, örömeikre. Ezt követően az Isten teremtményeivel, embertársainkkal, illetve magával az Istennel való találkozáson elmélkedtek Bonaventura és Tibor testvérek vezetésével, akik az egységet hangsúlyozták, hogy egyiktől sem jó elzárkózni.

„A téma megmozgatta a közösséget, mindenki belevitte egyediségét, személyiségét. Egy pedagógus őszinte gondolata, hogy egy misztikus háló hullott le számára a ferences lelkiségről. Számunkra a találkozások mindig örömteli pillanatok, kiváltképp a spontának. Mosolyt csal egy FerBiT-es arcára már az is, hogyha egy ferences lelkületű közösség résztvevőjével találkozhat. Együtt éltük át a Jóisten segítségével, hogy nagyon jó volt újra együtt lenni a FerBiT-es közösségünkben” – mondta Bonaventura testvér.

A lelkes fiatalok megosztásai alapján ez a közös találkozás otthonosabbá varázsolta a FerBiT-es közösséget. László Rezső ifjúsági lelkész az igeliturgián, amelynek keretében meggyújtották a harmadik gyertyát, a felhívásra – találkozzunk – helyezte a hangsúlyt, amely a résztvevőknek önkéntelenül az ötödik biciklitúrát juttatta eszébe. Az együttlétnek azonban ezt megelőzően a jászolnál kellene megtörténnie – mutatott rá Rezső atya. Bonaventura testvér végül elmondta: „Tetszett a fiatalok lelkes hozzáállása. Jó, családias hangulatban zajlott a lelkinap, a nyár összekovácsolta az embereket. Azelőtt ismeretlenek között mély barátságok alakultak ki. A megosztásokon pedig annyira személyes élményekről meséltek, amelyeken én magam is elgondolkodtam volna, hogy elmondjam-e.”

forrás: www.keresztalja.ro

 

 

Sok szeretettel és izgatott lelkesedéssel vártam, hogy eljöjjön december tizedik napja. Talán azért, mert néhány hét után újra otthon lehettem a családommal, talán azért, mert néhány hónap után újra láthattam a családnak kikiáltott ferences és nem ferences bicikliző társaimat. Talán azért, mert mindkettő nagyon fontos számomra.
Szombaton korán keltem fel, hogy időben Csíksomlyón lehessek. Bár nem kerékpárral érkeztünk, a cél az volt, hogy azt az időt idézzük fel, amikor tekeregtünk az országúton és ott, ahol a madár sem jár. Istenünk ajándékai, a kék ég és a zöld fű emléke mosolyt csalt az arcokra, eszünkbe jutott a temérdek kedvesség, ami utunkat kísérte. A fényképek által újra közel került a nyár melege, bármilyen régen is elbújt már a napsugár a tél hidege mögé.
A nap elején elbeszélgettünk arról, hogy hogyan találkoztunk, honnan indultunk el. A találkozás emléke örömmel árasztotta el szívünket, nevetések csendültek a teremben, visszajelzésekkel színeztük a reggelt. Egy mókás vetélkedő után Tibi testvér arról beszélt, hogy milyen lehet egy találkozás a teremtményekkel, az emberekkel és magával Istennel. Advent végének közeledtével sokkal inkább törekednünk kell, hogy a szívünk tisztaságával találkozhassunk Istennel és a megszülető Jézussal.
Ebéd után karácsonyi hangulatban kézműves tevékenységen vehettünk részt. Gulyás Laci bácsi és kedves felesége segítséget nyújtott, hogy elindulhassunk a mézeskalács készítésének útján. Percek alatt sok kis mézeskalács-angyal találkozott a tepsiben, arra várva, hogy megsüljenek és gazdájukhoz kerüljenek. A terem másik felében papírcsillagok készültek, egymásra halmozódott origami-csillagok díszítették a kis asztalkákat. Örömmel töltött el mindenkit a készülődés, az angyalok tervezése és kivitelezése, a csillagok hajtogatásának a megtanulása.
A lelki napunk végén meggyújtottuk a harmadik gyertyát. Könnybe lábadt szemmel, meghittséggel átitatva néztem a koszorút, amíg daloltunk Istenünknek. „Ó, jöjj, ó, jöjj, üdvözítő!”
Találkozzunk! Így búcsúztunk társainktól azt remélve, hogy e nap alatt kicsivel közelebb kerültünk egy találkozáshoz, ami végigkíséri minden napunkat és ünnepünket.

Bodó Réka Kata

forrás:erdely.ma/hitvilag